„Velem voltál örömömben, velem voltál bajban.
Velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél, igazakat, szépet.
Kívántam, hogy a meséd sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?! Te azt sosem kérdted.
De talán a két szemem elárulta néked.”
(Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél)
Az ENSZ-közgyűlés 1991-ben október elsejét az idősek világnapjává nyilvánította.
Ezen a napon köszöntjük mindazokat az embereket, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött.
Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet és bátorságot. Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Mi úgy gondoljuk, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet s most már a pihenés éveit töltik. Aktívan és passzívan, a gyerekek, unokák nyújtotta örömökkel, borúval-derűvel morzsolják a lassúbbodó tempójú napokat.
Az idősek napja az idős emberekről, az ő tiszteletükről, szeretetükről szól. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, szeretetüket és annak kifejezését. Kinyilvánítjuk, nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a bölcsességre, türelemre, elfogadásra, amivel csakis ők rendelkeznek.
Ebből az alkalomból invitáltuk a nagyszülőket, a dédiket iskolánkba, hogy megismerhessék hol is tanulnak unokáik.
Egy kis műsorral kedveskedtünk nekik, melyet a 3. és 4. évfolyam diákjai adtak elő, valamint apró ajándékot is adtak a gyerekek az időseknek szeretetük jeléül. Ezek után egy kis beszélgetésre, vendéglátásra került sor az ebédlőben.
A gyermekek, unokák, dédunokák nagyon sokat tanulhatnak az idősektől, akik számára a tiszteletet, megbecsülés, szeretet, őszinte és vidám percek a legszebb ajándék.
Szervező: Bányainé Seprenyi Gabriella
