1956. október 23-ra emlékeztünk.
Emlékeztünk a múltra, mely elmúlt, egy népre, mely a történelem viharos évszázadaiban, oly sokszor elhullt.
Hetek óta tartott a felkészülés az ünnepi megemlékezésre. Lassan felépült a színpad, a díszletek a helyükre kerültek, a tantermekbe dallamok és versrészletek szűrődtek be. Az üzenet szárnyra kelt és október 21-én ünneplőbe öltözött diáksereg töltötte meg iskolánkat. Az ünnep attól különbözik a hétköznapoktól, hogy valami más, akár megfoghatatlan, sokszor a gyermekek számára még érthetetlen történés következik be. Az önfeláldozás, a hősies küzdelem csak akkor nyer értelmet, ha fennmarad az emlékezet és megmarad a tisztelet, sosem feledve az örök érvényű üzenetet, mely nem más, mint a szabadságért való küzdelem, bármilyen áldozattal, fájdalommal és veszteséggel is járjon.
S hogy mit jelent szabadnak lenni? Mást egy felnőttnek, mást egy forradalmat megélt, sok mindent látott idősödő embernek és megint mást egy gyermeknek. A szabadságot nem lehet puszta definícióba önteni, a szabadságot érezni és élni kell. A szabad akarat kinyilvánítása, szárnybontása nem csak 56-ban, de a mindennapokban is örök érvényű.
Ezt a gondolatsort és pillanatképet elevenítették fel a Kossuth Lajos Általános Iskola 8. évfolyamos diákjai: Csigér Anna, Dormány Sára, Gergely Sára, Kállay Tamás, Kovács Rebeka, Kőmíves Kende, Lévai Regina, Lőrincz Lívia, Márkucz Tamás, Molnár Zsombor, Pásztor Dániel, Pópity Vladimír, Putnik Tijana, Sándor Ádám, Sinkó Domonkos és Tombácz Sára.
“1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt- bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
(John F. Kennedy)
Szerző: Bondárné Tóth Villő
