Június 4-én iskolánk méltó módon emlékezett meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról, amely a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójához kötődik. Ez a nap nemcsak a veszteségekre való emlékezésről szól, hanem arról is, hogy a magyarság – bár szétszakították országhatárok – ma is egy nemzetet alkot. A közös nyelv, kultúra, hagyományok és az egymás iránti felelősség érzése összeköt bennünket.
A megemlékezés kezdetén az 5.a, 5.b és 7. évfolyam diákjai közösen elénekelték a Kézfogás című dalt, amellyel csatlakoztunk ahhoz a kezdeményezéshez, amely határon inneni és túli oktatási intézményeket kapcsol össze. A dal célja, hogy szimbolikusan is kifejezze az összetartozás érzését, és megerősítse a gyerekekben, hogy a magyarság egy közösség – függetlenül attól, hogy az anyaországban vagy azon kívül élnek.
Ezt követően a 7. évfolyamos tanulók beszámoltak élményeikről, amelyeket a Határtalanul! program keretében szereztek. A kirándulás során Erdélybe látogattunk, ahol történelmi emlékhelyeket, természeti kincseket kerestünk fel, a diákok megismerkedtek a külhoni magyarok életével, és személyes kapcsolatokat alakítottak ki határon túli diákokkal. A visszaemlékezés egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a diákok felidézték, hogy az utolsó látogatható napok egyikén jártunk az azóta elárasztott Parajdi Sóbányában.
A megemlékezés rámutatott arra is, hogy csak összefogással építhetjük a jövőt. Egy olyan jövőt, ahol az összetartozás nemcsak szólam, hanem megélt valóság. A gyerekek szavai és a közös éneklés mindannyiunk számára megerősítették: bárhol is éljenek magyarok a világban, mi egy nemzet vagyunk.
Bondárné Tóth Villő
